Sunday, 22 January 2012

A Magyar Kultúra Napja

Ma van a Magyar Kultúra Napja. Azért éppen ma, mert Kölcsey Ferenc 1823-ban ekkor fejezte be a Himnuszt.

Elmentem a Nemzeti Múzeumba megnézni a Raoul Wallenberg kiállítást. Kicsit megtorpantam, mikor a kertben Jobbikos megemlékezés volt. A sorompónál volt a kis asztaluk, mindenféle trikolor árukkal, természetesen nem vettem semmit. A szobor környékén álltak zászlókkal, összesen max. 100 ember, a lépcsőn pedig beszédet tartottak. Nagyon gondolkodtam, hogy most vajon be lehet-e menni vagy sem. Amúgy is elég érdekes ellentét húzódik a Jobbik és Wallenberg eszmeisége között... Megkérdeztem egy rendezőt, hogy szabad-e és nem lesz-e égő felmenni a lépcsőn a szónok mellett. Azt mondta "dehogyis égő". Amennyire lehetett, próbáltam balra húzódni (haha), de ha láttok erről videót vagy képet, az az én falatnyi fenekem lesz ott felfelé, a lépcsőkön.

Maga a kiállítás nagyon pici volt, semmiféle dokumentummal, néhány molinón volt az életút, ami a Wikipédiához képest sokkal szerethetőbb, aktívabb embert mutatott be. Egy helyiségben van az egész, háttérhangként fegyverropogás, ill. kerékzörgés szolgált, egy idő múlva észrevettem, hogy elkezdett állni a szőr (helye) a karomon tőle.

Utána átmentem a Néprajzi Múzeumba, a Kossuth téren a mozgólépcsőn felfelé picit megdöbbentett a 190 cm magas rendőrök kordonja a lejáratnál. Fél szemmel láttam az Örökmécsesnél tüntetőket, akkor már Himnusz szólt. Tegnap a szimpatizánstüntetőkkel találkoztam és hallgattam őket, ma az ellentüntetők és a Jobbik. Egészen európai érzetem volt. :)








Mivel mégis a kultúra napja van, legyen itt egy József Attila vers, ami nem éppen témába vágó, de jó.

József Attila - Miért hagytál el, hogyha kívánsz

Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben.

Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
Karcsú, viharra teremtett hajót?...

Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,
Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
Vonagló lángokként összefonódva?

S pocsolyákba árkolt bús arcomba
Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?...
Ó asszonyom, te balga, te bolond,
Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!

0 megjegyzés: